Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Nehéz kenyér Krausz Barnabás, Népszabadság , 2004. május 4. Gálvölgyi János nagyon komor színész. Körülbelül annyi könnyedség van benne, mint egy sebészorvosban. Az istenek mégis a komikus csepûrágó sorsát rótták rá. Gálvölgyi tisztességesen szolgált eddig, de mostanra elege lett. Elege lett a sok pikáns grimaszból, a nõi ruhákból, az álbajuszokból és végsõ soron önmagából. Valami másra vágyik, de hát a világ kegyetlen. Így akarja Gálvölgyi Jánost. Gügyütén. Õ pedig nem tehet mást: szolgál. A magyar szórakoztató ipar átváltozó mûvész poéngyárosa. Ha egy-egy agyonmórikált felvétel után kisétál az elhagyatott tévéstúdióból, nyilván nincsen nála boldogtalanabb ember. Nagyon romantikus életet élhet Gálvölgyi János. Mosolyog, de belül zokog. Lassan már semmi köze sincs ahhoz, amit csinál. Az ember nézi az RTL Klub feltûnõen késõ estére programozott Gálvölgyi-show-ját, és bizony sírni támad kedve neki is. Hogy miért csinálják ezt ezzel a szegény emberrel? Gálvölgyi legszívesebben szembefordulna a kamerával, letépné magáról az idétlen göncöket, és tehetsége megfeszített erejével elõadná Lear király nagymonológját. De a szokás nagy úr. A Gálvölgyi-show most már így fog menni az idõk végezetéig. Hacsak el nem jön a nap, amikor egy forgatáson Gálvölgyi rá nem borítja az asztalt mindazokra, akik módszeresen hülyét csináltak belõle. A nagyszerû viccírókra, a producer és rendezõ urakra. És amikor mindennel végzett, meg kell büntetnie saját magát is. Mert ebben az egészen súlyosan benne van õ maga is. A vezeklés már valóban Gálvölgyi tehetségén múlik. Az lesz a legdrámaibb pillanat a humortalan humorista életében. Amikor le kell vetkõznie az összes ostoba tévés szerepet, de még a borzalmas, tõzsdehivatalnokos reklámingeit is, és csinálni végre valami valódit. Milyen szép volna, ha Gálvölgyi akkor megtalálná mélyen eltemetett humorérzékét! Akkor azt gondolhatnánk, hogy kerek a világ, és egyszer helyükre kerülnek a dolgok. Addig azonban még bizonyára el kell szenvednünk jó pár kínos televíziós vergõdést. "Ember, maga bûzlik!" - mondja a nagyszerû Gálvölgyi-show-ban a rendõr a részegséget imitáló Gálvölgyinek. "És a hónaljamat még nem is szagolta!" - válaszol Gálvölgyi, és a jelenet írói elégedetten hátradõlnek. Ezzel is elment húsz másodperc. Színvonaltalan és összecsapott az egész Gálvölgyi-show. Láthatóan senkit nem érdekel az egész. A jelenetek szellemtelenek, botrányosan alacsony színvonalúak és kiszámíthatók, Gálvölgyi játéka rutinos és kellemetlen. Az egészben van valami állott és rosszízû. Valami lappangó ízléstelenség. Tragédiáról azonban túlzás volna beszélni. Egy fáradt, kivérzett mûsor ez, nem több. A kérdés csupán az, hogy ha így van, akkor mi szüksége van erre Gálvölgyinek. És legfõképpen, mi szükségünk van a Gálvölgyi-show-ra nekünk? Idézet. Szintén a részeg autós jelenetbõl. "Szálljon ki!" - mondja a rendõr Gálvölgyinek. "Nincs nekem szárnyam!" - válaszolja Gálvölgyi. Krausz Barnabás Nehéz kenyér, Népszabadság , 2004. május 4.